KÖZJOGI NAGYTAKARÍTÁS 5. RÉSZ: A GVH ÉS A "VERSENY" TISZTASÁGA

A 2026-os választások utáni közjogi sorozatunk talán legfrissebb és legellentmondásosabb fejezete a Gazdasági Versenyhivatal. Itt nem egy "régi" mandátummal állunk szemben, Rigó Csaba Balázs elnököt ugyanis 2026. április 15-i hatállyal, tehát alig három nappal a választások után kezdődő újabb hatéves ciklusra nevezte ki Sulyok Tamás köztársasági elnök, még a korábbi miniszterelnök javaslatára.

A kinevezés időzítése a Tisza Párt narratívájában a "hatalomátmentés" iskolapéldája. Míg a GVH az infláció elleni küzdelemre, az online árfigyelő rendszerre és a fogyasztóvédelemre büszke, a kritikusok szerint a hivatal szemet hunyt a stratégiai jelentőségű ágazatok (pl. informatika, építőipar) állami hátszéllel megtámogatott koncentrációja felett.
Magyar Péter győzelmi beszédében a GVH elnökét is azonnali távozásra szólította fel, mondván: a versenyhivatalnak a piaci versenyt kellene védenie, nem pedig a kiválasztott gazdasági szereplők térnyerését asszisztálnia.

A GVH az egyik legfontosabb eszköz lehet az új kormány kezében a "NER-es gazdasági túlsúly" lebontásához. Ehhez azonban olyan vezetésre van szükség, amely hajlandó felülvizsgálni a korábbi fúziókat és piaci összefonódásokat.
Az új, kétharmados többség előtt itt is drasztikus lehetőségek állnak, egyfelől új összeférhetetlenségi vagy alkalmassági szabályok bevezetése, amelyek visszamenőlegesen is érinthetik a frissen kinevezett elnököt vagy akár a GVH bizonyos jogköreinek (pl. fúziókontroll) megerősítése vagy függetlenebb testületek alá rendelése.

A hivatal reakciója egyértelmű: a jogszabályoknak megfelelően működnek, és elutasítják a pártpolitikai befolyásolási kísérleteket. Ez a klasszikus közjogi patthelyzet: egy friss, legális kinevezés feszül szembe az elsöprő választói felhatalmazással.

Illusztráció: GVH